Traumát legfeljebb akkor jelenthet a gyermek számára, ha a családban a nemiség témaköre már korábban is tabu volt, ha a meztelenséget szégyellnivalónak tekintették, és ha a "rajtakapást" a szülők bűntudatot keltő haraggal kezelik. A legfontosabb, hogy ne veszítsük el higgadtságunkat, és próbáljuk természetesen kezelni ezt a problémát. Ami igazából nem is probléma, hanem az élet természetes része. Régen egy helységben laktak családok, így fül-, és sokszor szemtanúi voltak a gyerekek a szüleik szeretkezésének, mégsem lett ettől semmi "bajuk". A szülők reakciója széles skálán mozoghat, viszont érdemes figyelni néhány alapszabályra. KÖZBEN - Mit mondj, amikor a gyerek benyitott? Ha a gyerek rajtakapott minket, igyekezzünk természetesen és nyugodtan viselkedni. Ne zavarjuk ki idegesen, ne kiabáljunk vele, hogy mit keres itt, mert egyből tudni fogja, hogy valami nincs rendben. Helyette olyant mondjunk, amit megért, jónak, örömtelinek talál. Például: "csak játszottunk, birkóztunk", vagy "megcsikiztük egymást" - ezután figyeljünk rá, és kérdezzük meg tőle, hogy mi történt, szomjas-e, vagy esetleg rosszat álmodott?
botladozó 2006. 06. 13 0 0 169 Bájos Hercegnő! nem csinálnál Magadról olyan fotót -akár tükörből- amin Magadat exponálod? bármilyen testrészedről..... örvendeztesd meg Rajongóid Táborát! Előzmény: pIMPa (167) scrotum 2006. 01 161 EZ talán a legszebb topic ezen a fórumon. Sok hozott anyaggal, de - mint gvd is - adva saját maga képét. A képek (gvd képei aktuálisan) mint idöben eltolt mozaik jönnek ét, itt egy arc fetete-fehérben, máshol egy barnás tónusú ön-akt, egy háló möül elöbújó mellbimbó... A megjelenöfényképezögéptöl az egész felvétel még inkább a pillanat müvévé válik. Amit az idö elrejt... Előzmény: qvd (119) qvd 2006. 05. 31 157 Szeretem, ahogy látsz a sorok mögött... Puszillak! Előzmény: symy (156) 2006. 30 154 Nos, a melleimről annyit, szeretem őket!!! Nekem meg sem fordul a fejemben, hogy megnagyobbítassam. Nem lógnak, feszesek, kényelmes sportolás közben és hason fekve is tudok aludni... :-)) A kosár mérete: "B". Whiterat, ismerős vagyok? Ráadásul nagyon? Kénytelen leszek visszavonulót fújni.
És a tervet tett követte, másnap indult, fel a hegyre. Kicsi szíve reménnyel telt, nagyapóra gondolt egyre. Vitte azt a régi képet, meg egy újat anyukáról, a tavalyi karácsonyról, s egyet az egész családról, – ahonnan apó hiányzik, a család így kicsit csonka. Marci otthon megígérte, hogy nagyapót hazahozza! A jó öreg ellenkezett, szégyellte a régi tettét, hogy családját odahagyta, s azt hitte már elfeledték. Úgy fájt nagyanyó hiánya, alig bírta elviselni. Úgy hitte, ha egyedül lesz gyorsan fog az idő telni. Két szemében könnye csillog, a reményt már rég feladta, a meghívást Karácsonyra, nagy nehezen elfogadta. Szégyellte egy kicsit magát, nem volt ünneplőruhája, mégis elindultak haza, nagyapó, s az unokája. Hosszú út volt, meg-megálltak, alig bírta fáradt teste, mire a faluba értek, rájuk köszöntött az este. Odaértek a nagy házhoz, az ablakban színes fények, odabentről kihallatszott egy szép karácsonyi ének. Becsengettek, s nyílt az ajtó. Marcit szülei már várták! Meglátva az idős embert, karjuk ölelésre tárták.
A Szent László Napok sajtóirodája
Mit él át a gyermek, amikor véletlenül megpillantja a szüleit szex közben? Hogyan dolgozza fel az eseményeket? Meddig maradnak meg fejében a látottak? Hogyan kezelje ezt a helyzetet a szülő akkor azonnal, és hogyan utána? Három pszichológus szakembert is megkérdeztünk. Vajon maradandó sérülést okoz-e a kisgyerek lelkében, ha véletlenül meglátja a szüleit szex közben? Hogyan viselkedjen a szülő a kényes szituációban? Mit mondjon a szülő és mit ne - már ha zavarában meg tud szólalni. Vagy nem is kell annyira zavarban lennie? Bojti Andrea, Szegleti Gabriella és dr. Árvainé Koczok Márta pszichológusok tanácsait olvashatjátok. Bojti Andrea gyermekpszichológus "A szülőnek mindig fontos hangsúlyoznia, hogy ez egy természetes dolog. Hasonlóan a szexuális felvilágosításhoz, ez se legyen tabutéma. " - Szinte minden gyermek szembesül vele egy idő után, hogy a szülei között van intimitás. Szerencsés, ha ez nem számít teljesen tabunak egy családban. Nyilván egy kisgyerekkel nem kell a szexualitás részleteit megtárgyalni, de azt, hogy apa és anya szereti egymást, és meg szokták egymást ölelgetni és csókolgatni - ennek természetesnek kell lennie.
Eg... Ez az A5 mondjuk nem egy "bármelyik kereskedőnél" várja új, második gazdáját, hanem az ország legnagyobb hálózatánál, a Das WeltAutónál, annak garanciájával (ha a gyári nem lenne elegendő... Sok esetben ez tiltakozáshoz vezet, ha a gyerek személyisége teljesen ellenkező a miénkkel. Nézd a kedvenc filmjeidet, hallgasd a kedvenc zenéidet, és beszélj gyermekeddel az ő kedvenceiről. 6. Számolni a pé... Az öröklési jogi előírások igen szerteágazóak, egy nagy részt foglalnak el a Polgári Törvénykönyvben. Éppen ezért, bár jó, ha ismerjük az alapszabályokat, egy-egy élethelyzet, öröklési kérdés esetén... 6 5 4 3 2 1
Élmények és érzések 20 kilométeren át. Az ember, ha egyszer ráérez a természet ízére, onnantól kezdve folyton vágyni fog rá. Arra, ahogy a friss levegő cirógatja a tüdejét, a hideg forrás simogatja a torkát és a harmatos fű csiklandozza a talpát. Mi is vágytunk erre, így néhány túratársammal úgy döntöttünk, ismét nekivágunk a messzeségnek. A túra nemcsak a testünket edzette meg, hanem az érzéseinket is felkorbácsolta. Simon Rita (Havasköz–Ungvár) A fiúk tapasztalt túrázók, akkor sem keserednek el, ha nincs Hazajáró-s program, ők ugyanis az egylettől függetlenül is szoktak kirándulni. Most egy 20 kilométeres távot tűztek ki célul, Rónafüredtől (Lumsori) Havasközig (Ljuta). S mivel a legutóbbi túrán jól bírtam a strapát, úgy döntöttek, engem is megtisztelnek azzal, hogy magukkal visznek a Havasközi-bérc (Ljutanszka Holicja vagy Ljuta-havas) 1375 méter magas csúcsának meghódítására. S ha már az egykori Perecsenyi járásnak abban a községében jártunk, amely már évtizedekkel ezelőtt gyógyvizes üdülőiről volt híres, nem hagyhattuk ki, hogy kényeztessük magunkat egy ásványvizes fürdőkúrával.
Az olvasó nem tudja, hogy mi az a mozdulat vagy momentum a könyvben, ami az író lelkéből jött, a múltból, de én azokat a részeket sokkal jobban le tudom írni és több időt szánok nekik. Ezért szeretek megtörténéseket bele írni, kicsit átírva, felnagyítva, kiforgatva. A Gyémántban például ilyen, amikor másszák az emeleteket, a lépcsőket felfelé egy magas panelépületben. Egy k edves ismerősöm, aki apám helyett apám volt, a 4. emeleten lakik és a könyvbe leírtam azoknak az emeleteknek a megmászását. Az élményét, és amiket közben gondoltam magamban, hol cifrábban szidtam a tervezőt, hol kevésbé. Ezt az olvasó nem tudja, de annak a résznek tényleg nevetségesen sok oldalt szántam így vissza gondolva. Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? A középiskola elején. Mindig is érdekeltek a könyvek. És szerettem fogalmazást írni. Kitalálni történetet, elmesélni a többieknek, de amikor komolyabban nekifeküdtem és hetente, vagy volt, amikor naponta tettem ki fejezetet wattpadra az 9- ben volt.
Azt mondta, hogy ő tudja, hogy én nem tudhatom, és ezért feltesz még pár extra kérdést, ad még néhány megoldandó feladatot, mert nem lenne igazságos nekem ötöst adnia. Sajnos további kellemetlenségeket okoztam, mert a plusz kérdésekre is helyesen feleltem. Ekkor mérges lett, a helyemre zavart, hogy mindannyian tudjuk, hogy nem érdemlem meg ezt az ötöst, és majd ezentúl jobban rajtam tartja a szemét. Évekkel később láttam a kerületi újságban és a híradóban, hogy mindkét említett tanárt kitüntették. Amúgy a matematikatanár nagy népszerűségnek örvendett az iskolában, "szigorú, de igazságos" – tartották róla. Szerintem, nem volt az, sőt, még arra is gondoltam, hogy a Stockholm-szindróma tanár-diák viszonyban is simán működhet, miért ne? Ám készséggel elismerem, hogy ez csak az én élményem és tapasztalatom. A tanárnő egyébként kiváló tudós volt, szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen, és sokan ma is hálával gondolnak rá a tanítványai közül. Én nem. Akkor kinek van igaza? Lehet, hogy mindenkinek.
Az minden embernek ismerős, hogyan működik az életszínvonalad inflációja: egyre többet keresel, így egyre többet engedsz meg magadnak. Tömegközlekedés helyett veszel egy használt autót, aztán egy újat, aztán egy még drágább újat. Tíz éve még a havi egyszeri pizzázás a haverokkal kétezer forintért volt a kicsapongás non plus ultrája, ma már természetes, hogy legalább egyszer egy héten elmentek egy drágább étterembe. Tíz éve még természetes volt, hogy te mosol és takarítasz, ma már el se tudnád képzelni, hogy ne legyen bejárónőd. Azért növeled az életszínvonaladat folyamatosan, mert minden egyes emelés csak napokig-hetekig ad hozzá az életedhez, utána már egy újabb impulzus kell, hogy jól érezd magad. Ami tegnap még extra volt, az mára alapelvárás lesz és kell egy újabb, nagyobb dózis, hogy jól érezd magad. Így a ma extrája lesz a holnap alapelvárása. S mindegy, hogy mekkora ez az ugrás az életszínvonaladban, heteken belül az lesz az új norma. Klasszikus példája ennek a lottónyertesek: jellemzően nincstelen emberek hirtelen a legfelső egy vagy fél százalékban találják magukat a nyereménynek köszönhetően.