Bevezető: A Better Call Saul más, mint a Breaking Bad - emberibb, érzelmesebb, tragikomikusabb. De van olyan jó. (Sőt? )
Lowell Bergman dörzsölt tévés riporternek (Al Pacino) sikerül rávenni a megtört embert, hogy álljon a nyilvánosság elé, a dohánygyárak könyörtelen támadására azonban már nem tudja felkészíteni. Nick (Aaron Eckhart) kellemes, jóképű, elvált karrierista, aki imádja a fiát, munkaidejét pedig a dohányipar szolgálatában tölti. Vezető szóvivőként szinte a lehetetlent kell véghezvinnie: népszerűsíteni a dohányzást a mai világban. Ennek ellenére Nick remekül lavírozott eddig ebben a legkevésbé sem irigylésre méltó munkakörben. Az idők azonban változnak, és a rájuk nehezedő nyomás hatására a dohányipari cégek egyre inkább úgy érzik, hogy reklámtevékenységüknek befellegzett. Úgy tűnik, minden összeesküdött Nick ellen: tudományos kutatások egyértelműen bizonyítják a dohányzás egészséget károsító hatását, hovatovább halálos természetét; a fiának olyan apafigurára van szüksége, akire felnézhet; ráadásul Marlboro Man is haldoklik, és kész lerántani a leplet a tüdőrákról. A helyzet egyre fokozódik, és Nick kénytelen szembenézni a helyzetével: vagy megadja magát a körülményeknek, vagy szellemi energiáit összeszedve saját javára fordítja a helyzetet.
A színészek tökéletesek egytől egyig élükön Bob Odenkirkkel, a képek megszokottak, mondhatni a sorozat típusát ismerve és rettenetesen oda vagyunk érte. Az egész sorozat kontrasztjai és szimbolikája okosan van felépítve, cseppet sem elcsépelt és nagyon jól átgondolt, kicsit megdolgoztatja a nézőt, de épp annyira, hogy örüljön, amikor rájön a dologra, egyszerűen nem néznek minket ostobának a készítők. A józan paraszti ész nagyságának bemutatása az elsznobult és túlbonyolított emberekkel szemben még nevettet is. A humor is egy előkelő eszköz a Better Call Saulban, ami feleslegesen sosem jelenik meg és a legtöbbször használt irónia – főleg a hipokratákkal szemben – csillagos ötös, ugyanúgy, mint a néha már a nézőnek kínos szituációk bemutatása. Nem tudunk mást mondani, csak annyit, hogy jöjjön már a berendelt harmadik évad! Hozzászólások hozzászólás
Először Chandlert próbálja meg a többi jóbarát leszoktatni a cigiről A hüvelykujj című epizódban (1. évad/3. rész), majd a 3. évadban kiderül, hogy a dolog nem sikerült (hiába adott neki Phoebe 7 ezer dollárt), mert a srác még mindig (vagy már megint) dohányzik – ekkor Rachel egy hipnóziskazettát ad neki, hátha segít ( A hipnózis kazetta: 3. évad/18. rész); viszont a kazi nőknek készült, ami érdekes szituációkat eredményez, mivel a hipnózis hatásosnak bizonyul. Legközelebb, a Rachel cigizik című epizódban (5. rész) éppen Rachel lesz az, akinek gondja támad a nikotinnal, mivel rájön, hogy a cégnél minden fontos döntés a cigiszünetben születik, ezért ő is elkezd dohányozni... Jeffrey Wigand (Russell Crowe) kutatási és fejlesztési vezetőként dolgozik az egyik legnagyobb dohányipari cégnél. Mikor a vezetés olyan kísérletekbe kezd, amelyek a nikotinfüggés felgyorsítását célozzák, Wigand tiltakozik, ezért kirúgják. Mivel elismert tudósnak és abszolút bennfentesnek számít, tanúvallomása felbecsülhetetlen jelentőséggel bír az évszázad legnagyobb perében, amit a dohánygyárak ellen indítottak.