Mi ez? Család líra "Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek. S képzeletem hegyvgyedet nem járja. " Az alföld Az alföld A puszta télen Látókör tágítás majd szűkítés= sajátos tájleíro technika Melyik irány? Tájköltészet Petőfi elbeszélő költeményei ( 1. Komikus eposz, 2. Mese-eposz) A helység kalapácsa, János vitéz A népek-tavaszának hatása= forradalmi költészet. Mely verseket soroljuk ide? Egy gondolat bánt engemet A XIX. század költői "Egy gondolat bánt engemet: Ágyban párnákközt halni meg! Lassan hervadni el, mint a világ, Amelyen titkos féreg foga rág:".... A passzív halál megvetése Na vajon melyik vers? Egy gondolat bánt engemet Szabadság szerelem! E kettő kell nekem. Szerelemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Melyik vers? Szabadság, szerelem! "Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetéséhez Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz" A XIX. század költői "Ha majd a bőség kosarából Mindeki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor majd mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! "
Kel: 1847, Pest Műfaj: ars poetica Típus: érvelő vers Téma: újfajta művészi hitvallás hirdetése = Petőfi azonosul a költői apostol szereppel Cím: témam. A költő feladata Petőfi szerint: a) a költő vezér, lángoszlop, aki új eszmét hirdet, forradalmi célokért küzd egy közösség élén b) az Ígéret földjére (Kánanán) vezeti a népét = jobb élet, szabadság c) a művész szerepét romantikusan értelmezi Motívumok: puszta, lángoszlop, lant, próféta, Mózes, Kánaán, Bőség kosara, jog asztala, szellem napvilága Hangulat: felfokozott, lenduletes, sodró, dühös, türelmetlen-türelemes Stílus: klassz., rom. Kif. eszk:?, felszólító módú idég, hasonlatok, megszem. Szerk. : a lírai én felvázolja jelen helyzetét: felelőségteljes költőre van szüksége a világnak, hangsúlyozza a feladat nehézségét bibliai hasonlatok a jelen költőinek helyzetére: lángoszloppá, vezéregyéniséggé kell válniuk a beszélő személye nem jelölt: a néppel együtt kell indulni a hamis próféták (a fennálló rendet elfogadók) leleplezése, megátkozása 5. vsz.
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. (Pest, 1847. január. )
Petőfi Sándor - A XIX. század költői Elmondja: Kurucz Ádám Konrád Nemzeti VERSeny 2017 - versvideo Videó: Varga János Köszönjük a helyszínt a Marcali Plébániának! Ha kíváncsi az előadó, Kurucz Ádám Konrád Latinovits-díjas versmondó, színész irodalmi (verses-prózai) monodrámáira: - "Büszke voltam a magyarra"- monodráma Ady Endre életművéből 45 percben - "Nem tudok mást, mint szeretni"- monodráma József Attila életművéből 50 percben - Versben mondom el…- válogatás Radnóti Miklós, Pilinszky János, Romhányi József, Babits Mihály, Varró Dániel és más klasszikus és kortárs költők verseiből 50 percben, a következő címeken kaphat felvilágosítást a produkciókról, illetve hívhatja meg azokat: Tel: 0630/637-8657 E-mail: Facebook: Видео Petőfi Sándor - A XIX. század költői канала WP Wargas Promotion Показать
Petőfi Sándor kézírása Petőfi Sándor Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
Föltámadott a tenger Ars poeticája A természet vadvirága A forradalomban csalodott költő verse Amiben szánja a magyart akinek nem sikerult kivívniuk szabadságát de biztatja tovább népet: Európa csendes, ujra csendes Fejezd be! Európa csendes, ujra csendes, Elzúgtak forradalmai OTHER SETS BY THIS CREATOR A Horthy-korszak 14 terms lehelsara A kommunista ideológia és a sztálini diktatúra 12 terms lehelsara Európai Unió 27 terms lehelsara Kádár korszak 30 terms lehelsara OTHER QUIZLET SETS Russia Identification 14 terms mhunt1518 Legal Exam 2 144 terms ekozee25 Government chapter 2 17 terms AleksW8 Nursing 2 GI and GU conditions (Chapters 47, 50, 5… 117 terms paola_villalobos_h
0 3 Video jelentése Mi a probléma? Szexuális tartalom Erőszakos tartalom Sértő tartalom Gyermekbántalmazás Szerzői jogaimat sértő tartalom Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl. képmásommal való visszaélés) Szexuális visszaélés, zaklatás Ha gondolod, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot. Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk. Video beágyazása Üzenetküldés Hozzáadás listához Új lista 2019. febr. 9. Cimkék: Horváth, Gábor, :, Elszavalja Mutass többet
Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!