Pécsi Ágnes: Tudod anya… Tudod, anya, gyakran gondolok rád, peregnek a napok, és nekem nem változtál, már nem öregszel, már nem vagy beteg, úgy látlak, ahogy elvesztettelek. Szelíd mosollyal az arcodon, szemedben megnyugvás, elmúlt a fájdalom, kezed kezedbe kulcsolva, s már nem válaszolsz a kérdő szóra. Tudod, anya, annyira jó volt gyereknek lenni, nem is akarnék már többet felnőni, Te sem öregednél meg soha, mindig velem lennél, mint akkor, valaha. Tudod, anya, én is anya vagyok, peregnek nekem is a napok, én még öregszem, és beteg is lehetek, remélem, úgy megyek el, hogy szép emlék leszek. Köszönöm a megosztást!
"Békésen nyugodott, Mély álomba szenderült, Csillagfény kísérte utolsó útjára, Hol a mennyel egyesült! " "Számomra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok. Ami neked szent és nyugalom, az nekem örökös fájdalom. " "Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! - Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón... Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!... Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk - Ma ünnep van, ma sírhatunk!... " Ady Endre "Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad, Nincs felettünk hatalma a sírnak. Örök az arcod, nem száll el a szavad, Minden mosolyod a lelkemben marad! " "Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.