Ma a felszín első látásra egyhangú, sík, azonban ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy egykori folyómedrek, morotvák és kiemelkedések, az ún. "kunhalmok" törik meg a horizontot. Tengerszint felett 80-90 méter a táj átlagos magassága. Ezek a halmok általában a rézkorban keletkeztek. Van közöttük természeti képződmény, de van közöttük olyan is, amely az ember alkotása. Egyes kurgánok temetkezési helyek voltak, más halmokon, a vízből kiemelkedő partokon települések voltak. A török utáni újratelepüléstől fogva mezővárosként szerepel. Az első vásárról 1703-ból van feljegyzés, de a 4 országos vásár tartásáról szóló oklevél 1734-ben keletkezett. Ehhez a század végén még egy vásár engedélyezése járult. Karcag a XVIII. században vált a kistáj központjává, magába olvasztva számtalan középkori falut. A nagykunság közigazgatási központjaként a Jászkun Kerület önállóságának megszűntéig funkcionált. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye létrehozásával ettől a rangjától megfosztották, de nem szűnt meg a kistájra gyakorolt természetes vonzereje.
Tisztelettel köszöntöm Önt Karcag város honlapján. Szíves figyelmébe ajánlom a "Nagykunság fővárosát" Karcagot, a kunok földjét. E város lakói őrzik és ápolják hagyományaikat, büszkék múltjukra és jelenükre egyaránt. Ezen a szikes földön mindig meg kellett küzdeni mindenért, az itt élők megbecsülték nehezen megteremtett értékeiket, autonómiájukat, s mindig ragaszkodtak gyökereikhez. Karcag lakói, az egykori kiváltságosokra jellemző öntudattal vallják ma is, mindig kellenek a jó célok, a célok eléréséért dolgozni tudó, korrekt, szorgalmas emberek, az összefogni tudó családok, a kis és nagy közösségek egyaránt. Mit jelent nekem, nekünk Karcag? Az otthont! Látom a szikes földön nyíló kamillavirágot, a Zádor-híd mellett legelésző rackanyájat, a kunhalmok lankás lejtőit, a végtelen pusztában a feljövő nap vörös tányérját, a szélmalom integető vitorláit és a templomok vigyázó tornyait. Felvillan előttem a város a főterével, látom a városháza büszke épületét, a gimnáziumot, sétálok a 100 évesnél öregebb fák között a parkban, érzem a templom előtti hársfavirág illatát, hallom a harangok zúgását.
Sajnos, jelenleg vésze-sen pusztulnak. Az Alföldön a századforduló táján még mintegy kétezer halom volt. A régészeti kutatások kiderítették, hogy a halmok bronzkori telepek, honfoglalás kori temetők, Árpád-kori templomok és sírok, tele-pülések nyomait őrzik. Milyen volt régen a Nagykunság képe? Mivel foglalkoztak az emberek? Mi-lyen ma? Milyen növényeket termesztenek a Nagykunságban? Milyen iparágak dolgozzák fel a Nagykunság terményeit? Melyek a Nagykunság jelentősebb települései? Kolibri könyvek: Magyar népviseletek Szolnok megye természeti értékei (1989) Karcagi városháza Kunhalom Szűrminta
Székicsér Az állattartó telepek, egyházi épületek és a Nagykunságban is rohamosan pusztuló tanyavilág lakói a gyöngybagoly (Tyto alba) és a kuvik (Athene noctua). Napjaink jellemző vizes élőhelyei a halastavak, csatornák, kisebb mocsármaradványok és rizstelepek. Ezen élőhelyeken számos védett növényfaj előfordul, mint például a lebegőhínár növényzet tagja a rucaöröm (Salvinia natans), de megemlítendő a négylevelű lóherére emlékeztető mételyfű (Marsilea quadrifolia) is. Mételyfű A szikes puszták egyik legjellemzőbb és legkiterjedtebb élőhelye az ürmöspuszta. Az ürmöspusztákon szórványosan többfelé megtalálható a bennszülött és védett erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana). A cickafarkos füves puszták kora tavasszal nyíló értékes, ritka növénye a pusztai tyúktaréj (Gagea szovitsii). Ágota-puszta és a Kunmadarasi-puszta cickafaros gyepjeiben több populációja ismert. Fontos megemlíteni a szikárszik (Petrosimonia sp. ) nevű növényfajt, amely Kecskeri-puszta bárányparéjos vakszik nélküli padkás szikesén fordul elő.
Rendezett tanácsú városként működött 1872-töl, majd megyei városi ranggal. Az 1970-es években középfokú szerepkört szántak neki az Alföld-tervezők. Az utóbbi években egyre tudatosabban törekszenek a város vezetői arra, hogy a település tájköz-ponti szerepkörét erősítsék. Oldalak: 1 2 3 4 5
A település az Alföld egyik legforgalmasabb útvonala, a 4. számú főközlekedési út mellett fekszik. Ugyancsak a településen megy keresztül a 100-as vasútvonal, azaz a Budapest-Záhony fővonal. A karcagi vasútállomásról indul a Karcag-Tiszafüred szárnyvonal, amely több üdülőkörzeti települést érint (Berekfürdő, Kun-hegyes, Abádszalók, stb. ). A Hortobággyal és a Sárréttel, a Körös-vidékkel és a Tiszazuggal szomszédos Nagykunság földrajzi, történeti és néprajzi egység. A földrajzi értelemben vett Nagykunság fejlődéstörténetének jelentős állomása, amikor a korábbi pannóniai beltó nagykunsági része szárazzá vált és a Mátrából, Bükkből lefutó patakok agyagot, agyagos homokot, iszapot hoztak le. Ez alkotja elsősorban a Tilalmas határrész termékeny talaját. Az ős-Tisza medrét és folyásirányát állandóan változtatva, eróziójával és árvizeivel jelentősen közrejátszott a határ mélyebben fekvő része felszínének kialakításában. Hol a Tisza vize folyt a Hortobágy és Berettyó irányába, hol fordítva. A XIX.
század közepéig tehát az év több hónapjában víz és a vízi növények uralták Karcag határának nagy részét. A nagykun települések szempontjából igen jelentős volt 1785-87-ben a Mirhó-gát Abádszalóknál történő megépítése – közös összefogással –, hiszen ezzel gátat vetettek a Tisza uralmának területünkön. A víz és a vízi növényzet a folyószabályozások és a lecsapolások után az erekbe, kanálisokba, fertőkbe szorult vissza. század második felében végzett vízszabályozási munkák révén ma már nem folyik víz például a Zádor-érben. A vizek elvezetése szikesedést váltott ki nagy területeken, melynek javítására éppen a Karcagon működő Kísérleti Intézet dolgozott ki módszereket. Munkájukra nagy szükség van, hiszen a karcagi határ talajtípusai (könnyű vályog: l0%, könnyű agyag: 42 96, nehéz agyag: 5%, szikes: 43 96) között legnagyobb arányt a szikes talaj képviseli. A belvizek lecsapolásával megváltozott a határ hasznosítása. Nagy teret kapott a szántóföldi növénytermesztés és háttérbe szorult a rétgazdálkodás, legeltető állattartás.
Nagykunság Természetvédelmi Tájegység 5350 Tiszafüred, Kastély u. 1., Kemény Kastély Tel. : (06 30) 269-6903 E-mail: Ügyfélfogadás: előzetes telefonos bejelentkezéssel munkanapokon A tájegység az Alföld keleti részén, a Közép-Tiszavidék középtájban helyezkedik el, szinte teljesen lefedi a Nagykunság kistáj területét. Kiterjedése 187. 927 ha. A természetvédelmi tájegységhez tartozó települések: Abádszalók, Berekfürdő, Egyek (részben), Karcag, Kenderes, Kisköre (Tisza-tóra eső része), Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Nagyiván, Nádudvar (részben), Poroszló (Tisza-tóra eső része), Püspökladány (részben), Sarud (Tisza-tóra eső része), Tiszabábolna (Tisza-tóra eső része), Tiszaderzs, Tiszadorogma (részben), Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaörs, Tiszaszentimre, Tiszaszőlős, Tiszavalk (Tisza-tóra eső rész), Tomajmonostora. 31. 687 ha. országos jelentőségű védett természeti terület, 51. 824 ha. különleges madárvédelmi terület és 51. 013 ha. kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület található a tájegységben.
Értékes növényfajai közé tartozik a macskahere (Phlomis tuberosa), taréjos tarackbúza (Agropyron pectinatiforme), kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), szártalan csűdfű (Astragalus exscapus), sztyeppcserjések hírmondója a törpemandula (Amygdalus nana). Megemlítendő továbbá a nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum) és a sáfrányos imola (Centaurea solstitialis) védett növényfajok, amelyeknek még jelentős állományai találhatóak a Nagykunságban.
Ezek a mozaikos jellegű területek szolgálnak otthonul számos fokozottan védett, értékes madárnak is, úgy mint a túzoknak (Otis tarda), a kerecsensólyomnak (Falco cherrug) és a parlagi sasnak (Aquila heliaca). A térség legértékesebb élőhelyeit alkotó gyepterületek is számos fokozottan védett fajnak nyújtanak táplálkozó- és fészkelőhelyet, ide sorolható többek között a kék vércse (Falco vespertinus), a szalakóta (Coracias garrulus), az ugartyúk (Burhinus oedicnemus), a hamvas rétihéja (Circus pygargus) és az inváziószerűen megjelenő réti fülesbagoly (Asio flammeus) is. Kunmadarasi-puszta A Nagykunság Természetvédelmi Tájegységben található halastavak hálózata, illetve a nagy kiterjedésű rizsföldrendszerek számos vízimadár fajnak nyújtanak pihenő-, táplálkozó- és fészkelőhelyet a természetes vizes élőhelyeken túl. Kiemelkedő a térség fészkelő és vonuló cigányréce (Aythya nyroca) állománya. Az őszi és tavaszi vonulási időszakban számos védett és fokozottan védett réce-, illetve lúdfaj keresi fel a Nagykunság vizes élőhelyeit.