Keringünk foszforeszkáló itallal a kézben, kéket iszunk, és kékül az arc, a kéz, a két szem burjánzik hullám-puha mozgásban a művi nappal! Mélységben a magasság, centrifuga-pörgés, szemekben borostyán, legbelül él a néma, béna, léha csend, zümmögve gyülemlik a habos láng. Könnyű ölelés – minden vérem az eremben dörömböl, a tested hóhullás, vízritmusú permetlibegés, szívemben pendül meg a kés. Pláza-folyosókon plankton-libegés, most láng a kezed, pitypang a lábad, lufivá nő a szíved, a kedved kiárad. Él a kezed már, moccan a láb, él a hajad, lobogó-suhogás, él a füled, hangorgiák, él a szemed, villog a világ… Tágul az űr, tágul a tér, csápjaival körbefonogat és körbeér – mint óriási kéz, ebből tudhatod, hogy élsz.
Lackfi János kortárs író, költő, aki számos irodalmi díj birtokosa ily fiatalon, 45 évesen. Alkotói termékenységét eddig megjelent harminc könyve is jelzi, ám amire ennél is büszkébb lehet, hat gyermeke és három unokája. Gondolom, az első hallgatóságot mindig ők biztosítják. Kipróbálja rajtuk írásait? Természetesen. Nagyon sok könyvemre rá lehetne írni: gyerekeken tesztelve. Volt, amikor az ötletet ők adták, én pedig a magam tudásával és eszközeivel versekké formáltam. A gyerekek ugyanis hihetetlen ötletgyárak. Készült azonban olyan meseregényem is, amelyet fejezetről fejezetre olvastam fel esténként, majd gyermekeim reakciótól függően írtam át. Fontos, hogy a könyv tényleg azoknak szóljon, akiknek szánta az ember. Az iskolai tankönyvekben is előfordulnak versei. Tanári pályafutása – mondhatjuk – így is továbbél. Milyen érzés ez a népszerűség? Részben aggasztó. Hiszen, ami tankönyvben van, az kötelező. Ami kötelező, az gyanús, s nyilván nem mindenkinek tetszik egyaránt. De nagyon jó visszajelzések jönnek.
Kinyomkodnak – ez ünnep! – Faggyút is, gennyet is, az élmény nem hamis, Dobj le trikót és inget! Ha nagy a vashiány, kilyuggatunk, babám, Belövünk pár pírszinget. Melled ereszkedik, enni szeretsz pedig? Kondizzál és varrasd fel! Gyúrd ki a testedet, sebész esik neked Tű-cérnával, kiskéssel! Némi arcplasztika, úgy rúghatsz lasztiba, Csecsemőnek kinézel! A sok ízes bigyó van, ahol mind bió, Száz százalék természet, Csupa meggy itt a meggy, répa a répa meg, Kizöldül már a véred! Aki ebből eszik, az sohasem veszít, Nem fogja az enyészet. Régi a rendszered? Nem lehet tetszened! Nézz körül, mi a pálya! Laptopod tegnapi? Most kell dobbantani, Dobhatod a kukába! Vegyél nagyobb agyat, mert agyad csak agyag, Véges a gigabájtja. Színeknek temploma, felbúgó orgona, A pláza mint mennyország, Zabál füled, szemed: látványt, hangzást nyeled, Koponyád kivattázzák! Kiföstik arcodat, megvívják harcodat, Túlvilági vagányság! 2. Plaza Kosztolányi Ó, Pláza, Lelkemnek Hagymáza, Fájó test Sebláza, Dalollak Nótázva!
Lackfi János Három plázaetűd 1. Plaza Balassi Tesókám, mi lehet a széles föld felett Szebb dolog a plázánál? Átléped küszöbét, hűs burkot sző köréd, Mintha jégen kószálnál. Nagy télben jó meleg, nagy nyárban enyhület Ruha gyanánt reád száll. Rossmann jó illatot, szökőkút harmatot Terjenget itt arcodra, Szintetikus a dal, vár vitéz diadal Sétányokon harcolva. Akin nincs vértezet, az rosszkor érkezett, Belevész a habokba. Mert folyik a csata, kinek van csapata, Ki magányos vitéz csak. Itt mindegy, hogy ki vagy, ugyanaz a divat Diáknak és melósnak. Ha nem új a kabát, bámulnak rajtad át, Szinte nulla kiló vagy. Moziba befelé ömlik a tarka nép Képeket vacsorázni. A film mit nem hoz el! Karnyújtásnyi közel Hollywoodi akárki! Zörög kukorica, bukj le, cicamica, Orrod alá szalámi! Vámpír csókol tinit, kopasz guru tanit, Kis kínai kötekszik, Két nőnek egy pasi, fájdalmuk alhasi, Trendik, markánsak, szexik. Elmédbe chipeket zsenik építenek, Gyilkológép lehetsz itt. Bőröd zsíros tipus? Vár a kozmetikus!
– Faggyút is, gennyet is, az élmény nem hamis, Dobj le trikót és inget! Ha nagy a vashiány, kilyuggatunk, babám, Belövünk pár pírszinget. Melled ereszkedik, enni szeretsz pedig? Kondizzál és varrasd fel! Gyúrd ki a testedet, sebész esik neked Tű-cérnával, kiskéssel! Némi arcplasztika, úgy rúghatsz lasztiba, Csecsemőnek kinézel! A sok ízes bigyó van, ahol mind bió, Száz százalék természet, Csupa meggy itt a meggy, répa a répa meg, Kizöldül már a véred! Aki ebből eszik, az sohasem veszít, Nem fogja az enyészet. Régi a rendszered? Nem lehet tetszened! Nézz körül, mi a pálya! Laptopod tegnapi? Most kell dobbantani, Dobhatod a kukába! Vegyél nagyobb agyat, mert agyad csak agyag, Véges a gigabájtja. Színeknek temploma, felbúgó orgona, A pláza mint mennyország, Zabál füled, szemed: látványt, hangzást nyeled, Koponyád kivattázzák! Kiföstik arcodat, megvívják harcodat, Túlvilági vagányság! 2. Plaza Kosztolányi 3. Plaza Salsa A csillám-buborékos sok folyosó most morajló tenger, villódzás földön-égen, kéken és lilán, kezünk is zölden dereng fel.