Tan Twan Eng egy maláj író, aki Pinengben született, 1972-ben. Tan a University of London egyetemen tanult jogot, később jogászként és ügyvédként dolgozott egy kuala lumpuri ügyvédi irodában, mielőtt írói pályára lépett. Első danos aikidoka, jelenleg Fokvárosban él. Az első regénye az Esőcsináló 2007-ben jelent meg, amit jelöltek a Man Booker Prize díjra is. A könyv története Pineng-ban játszódik Malajzia japán megszállása előtti és alatti időkben. A könyvet lefordították olasz, spanyol, görög, román, cseh, szerb, francia, orosz és magyar nyelvre. A második regénye, Az Esti ködök kertje, 2012-ben jelent meg. A...
"Úgy éreztem, minden egyes korttyal valami mélabút is magamba szívok, ami átjárta a tealeveleket. " Igen, határozottan én is így éreztem, mert Tan Twan Eng második regényében, Az Esti ködök kertjé ben folytatja az emlékezet és a felejtés két pillére közti érzékeny egyensúly ábrázolását az 1980-as évek végi Malajziában. A könyv borítója is gyönyörű szép, ritka pillanat mikor ennyire nagy összhangban van a tartalom a külalakkal. A látvány már eleve egy klasszikus, távol-keleti atmoszférát ígér és Tan gondoskodik róla, hogy az olvasó azt is kapja. Rendkívül aprólékosan megmunkált, részletgazdag regény, főszereplője Töoh Jün-ling bírónő megtestesíthetné Mnémoszüné szobrát, benne ugyanis -afáziája következtében- tökéletesen összekapcsolódik az emberi emlékezet és a felejtés, valamint neki is van egy lánytestvére, mint az istennőnek volt. (Adja magát a kérdés, melyet a regény tökéletesen ábrázol: És hogyan jelenik meg a személyes, az emlékezetben személyessé lett idő? Nem azzal töltjük szinte az egész életünket, hogy lavírozgatunk emlékezet és felejtés között, harmóniát keresve? )
Sőt, épp ellenkezőleg – ilyen sűrű beltartalommal röpke 500 oldalon nem is tudom, boldogulna-e az író ráérősen. Pláne, hogy Twan Eng mintha a krimizsánerből emelné át azt a módszert, amivel a feszültségről gondoskodik: a mindent átható titok sejtelmét, amihez a szereplők csak lépésről lépésre jutnak közelebb. Mindezt azonban Twan Eng elrejti a szemünk elől a kert történetével. Sakkei, ahogy Aritomo, a kertész mondaná, vagyis játék a perspektívákkal: amíg szereplőink a fákkal és a koi-pontyokkal foglalkoznak, addig nekünk is olybá tűnik, hogy megállt az idő, kikerültünk a történelemből és átjár minket a nyugalom, holott az oldalak és a történések csak úgy rohannak az ujjaink alatt. Érdekes, kontinentális éghajlaton egy ilyen kert ritmusát az évszakok periodikus változásai irányítanák, ám a trópusokon más a helyzet, itt folyamatos az átalakulás, a fejlődés és a pusztulás egyaránt. Hömpölyögnek a dolgok, nem pulzálnak, ahogy ez a szöveg is. De ez a hömpölygés nem a mondatok elengedéséből fakad, hanem a lehető legmagasabb fokú megkomponáltságból.
A második regénye, Az Esti ködök kertje, 2012-ben jelent meg. A könyvet jelölték a Man Booker Prize 2012 díjra és elnyerte a Man Asian Literary Prize díjat, valamint a Walter Scott történelmi regény díjat. Tan fellépett irodalmi fesztiválokon, többek között a szingapúri írófesztiválon, a Bali Ubud íróinak fesztiválján, a hongkongi Asia Man Booker fesztiválon, a shanghai Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon, a Perth Writers Fesztiválon, az Abbotsford Conventen Melbourne-ben, Ausztráliában és a dél-afrikai Franschhoek Irodalmi Fesztiválon.
A történet úgy kezdődik, hogy az 1980-as évek végén a tiszteletreméltó Jün-ling betegsége miatt visszavonul és elkezdi írni emlékiratait. Ennek a dokumentálásnak, mementónak köszönhetően ismerjük meg múltjának legszebb darabját, Jugirit, a maláj hegyek teaültetvényei között megbújó Esti Ködök Kertjét. A Kert, szépségét Nakamura Aritomo munkásságának köszönheti, aki személyesen a japán császárnak tervezett művészi rendezési elv alapján japánkerteket. Aritomo már régen elment, a kert pedig, amit maga után hagyott, az enyészeté lett. Örökségének szortírozásával előtörnek Jün-ling második világháborús kísértetekkel teli emlékei. A jelen és a múlt között hirtelen váltakozó fejezetek alatt tanúi lehetünk annak a rettenetnek, melyet a bírónő és nővére a japán internálás alatt elszenvedtek. Nővére halála után Jün-linget a túlélők bűntudata járja át, mely innentől a regény lapjait végig kíséri. Ennek egyik eredményeként, emlékének tiszteletben tartására hozza létre Jün-ling Jugirit, azáltal, hogy a japánkerteket kedvelő nővére miatt, beáll kertészinasnak Aritomotóhoz.
Aritomo sosem beszélt erről senkinek, de titokzatos eltűnése előtt hátrahagyott egy rejtélyes térképet, amely a hozzáértő szemet nyomra vezetheti. Jün-ling úgy dönt, hogy mielőtt meghal, el kell tüntetnie a nyomokat, és újjá kell építenie Aritomo kertjét, amely kezd az enyészeté lenni - mint minden más is a világon, legyen az tárgy, emlék, érzés vagy gondolat. Tan Twan Eng a malajziai Pinangban született 1972-ben. Jogot tanult Londonban, majd ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, mielőtt minden idejét az írásnak szentelte. Jelenleg Fokvárosban él. 2007-ben kiadott, The Gift of Rain című első regényét több nyelvre lefordították, és jelölték a Man Booker-díjra. Az Esti ködök kertje a második regénye, a 2012-es Man Ázsiai Irodalmi Díj nyertese, a Man Booker-díj döntőse, 2013-ban elnyerte a Walter Scott-díjat történelmi regény kategóriában, 2014-ben pedig bekerült az IMPAC Dublin Nemzetközi Irodalmi Díj legjobb jelöltjei közé. "Magával ragadó érzékiséggel idézi fel az 1950-es évek Malajziáját a maga buja tájaival és teaültetvényeivel... Kísérteties regény az emlékezetről. "
Még Aritomo, akiről azt gondolnánk, hogy minden hétköznapi dolog felett állt, és csak a kertje és a művészet érdekli, sem hótiszta jellem, ahogyan Jün-lingnek is meg kellett kötnie a saját fausti alkuját, hogy túlélje a hadifogolytábort. Alapvetően kettejükről, és közös gyermekükről, a kertről szól a könyv, de az életükben meghatározó emberek sorsát is figyelemmel kísérhetjük. Megrendítően drámai történetről van szó, amelyet azonban olyan emelkedett lírai stílusban mesél el nekünk a szerző, hogy annak ellenére, hogy iszonyúan fáj ennyi tömény szenvedésről tudomást szerezni, mégis elbűvölik az olvasót a míves sorok, amelyek költői nesze a lelkünkben visszhangzik. Tan Twan Eng ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, mielőtt átnyergelt volna az írásra. 2007-en jelent meg első, Esőcsináló című regénye, amelyet mindjárt Man Booker-díjra jelöltek, amely az irodalmi díjak tengerében eléggé megbízható minőséget jelent. Az Esti ködök kertje 2012-ben megnyerte a Man Ázsiai Irodalmi Díjat, a Man Bokker-díj döntőse volt, vagyis a kortárs ázsiai irodalom egyik kiemelkedő darabjáról van szó, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok, mert kiemelkedő olvasmányélményt nyújt, egy távoli világot hoz hozzánk közeleb a szépirodalom eszközeivel.
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje "A leghalványabb tinta is túléli az emberek emlékezetét. " Számomra az év egyik legjobb, legmeghatározóbb könyve ez a történet. Lebilincselő könyv Szívfájdítóan eleven, lélegzetelállító kifinomultsággal megírt, ami elolvasása után is sokáig bennem marad. Összetett történetét sok szál alkotja. Eredeti, magával ragadó a hangulata. A gyönyörű szép borító alatt érték lapul. A külcsín és belbecs között harmónia van. Igényes kiadvány Nézzük az eseményeket: Jün-lin bírónő kezdődő betegsége miatt úgy dönt, hogy nyugdíjba vonul. A friss diagnózis szerint el fogja veszíteni emlékezetét, a beszédformálás és -értés képességét, a kommunikáció lehetőségét. A szellemi leépüléssel járó betegségről, az afáziáról van szó. Ezért visszatér fiatalkora színhelyére és Malajziába utazik. Meghatározó volt számára az a hosszú idő, amit itt töltött el, és nekilát leírni emlékeit, ameddig még képes rá. Így tesz kísérletet arra, hogy megértse életét, mi miért történt, s minek mi az értelme.